XII. Károly svéd király a háború elején jelentős sikereket aratott (Koppenhága elfoglalásával) a dánok és a (narvai csatában) az oroszok ellen, és mindkét ellenfelét jelentősen meggyengítette. Az ezt követő hat évet, amíg a svédek Erős Ágost lengyel-szász fejedelem és király ellen hadakoztak, Nagy Péter nem töltötte tétlenül: nyugat-északnyugat felé terjeszkedett, megalapította Szentpétervár városát. Hozzáfogott hadseregének megreformálásához is, és az orosz erőket nyugati minták alapján szervezte újra és szerelte fel.

XII. Károly elfoglalta Lengyelországot, elkergette a trónról Erős Ágostot, majd 1708-ban ismét Oroszország ellen indult, és egészen Szmolenszkig jutott. A hideg és az élelmiszerhiány következtében serege jelentősen megfogyatkozott, ezért Ukrajnába vonult vissza, hogy feltöltse készleteit, és felvegye a kapcsolatot a szövetséges Mazepa hetman erőivel. Ugyanebben az évben Lewenhaupt tábornok vezetésével egy erős svéd hadoszlop indult el Rigából dél felé, hogy erősítést és utánpótlást vigyen Károlynak. Az újjászervezett orosz sereg azonban október 9-én, Lesznaja falu (ma: Ljasznaja, Fehéroroszország, Mahiljovi terület, Szlavharadi járás) mellett meglepetésszerű vereséget mért Lewenhauptra, aki csapatai maradékával (kb. 6000 emberrel), de minden utánpótlás nélkül átvágta magát Károlyhoz. Így a svédek nehéz helyzetbe kerültek: el tudták ugyan látni magukat, de sok volt a sebesültjük és betegük, lőszerkészleteiket pedig nem tudták pótolni (a csata idejére az ágyúkhoz már egyáltalán nem maradt lőpor).

Az 1709-es év tavaszán a svédek Poltava város ostromához fogtak, mire a magabiztos Nagy Péter jelentős sereget (kb. 49 000 főt és egy külön érkező, kb. 3000 fős kalmük segédcsapatot) küldött a város felmentésére.