A Champaubert-i csata (jelenleg:Giffaumont-Champaubert) nyitotta meg Napóleon hatnapos hadjáratát 1814. február 10-én a Olszufjev tábornok vezette orosz-porosz erők ellen. A csata francia győzelemmel ért véget.

A champaubert-i csata a hatodik koalíció háborúinak az a kivételes pillanata, amikor a franciák számottevő számszerű fölénnyel rendelkeztek a hadjáratban.

A francia császár abban reményben indult a szétaprózódott porosz hadsereg ellen, hogy csaták sorozatával faragja le az előnyüket.

Február 10-én, Olszufjev ötezer orosz élén éppen Champaubert-től délre, Párizstól keletre, a Marne folyó egyik völgyében mozgott. Lovassága nem lévén nem tudott kapcsolatot tartani a többi seregrésszel. Meglepetésére február 10-én reggel jelentős ellenséges erőkbe botlott délről. Ez a francia erő Marmont tábornok 30 000 éhes és fáradt katonájából állt – köztük számos frissen besorozott újoncból – és 120 ágyúból. Ellentétben az oroszokkal, a franciák rendelkeztek 10 000 fős lovassággal.

A franciák hatszoros túlerőben voltak. A harcokat August Marmont irányította, de Napóleon személyesen felügyelte az eseményeket. A franciák számbeli fölénye ellenére Olszufjev úgy döntött, hogy inkább harcol, mint a visszavonulást választja. Döntésének kiindulópontja az a téves remény volt, hogy utánpótlást kap majd Blücher porosz tábornagytól, idejében megakadályozva egy katasztrófát. Olszufjev rosszul döntött, Marmont serege szétzúzta erőit. Öt órás küzdelem után a francia lovasság körbezárta az oroszokat. Háromezren haltak meg, sebesültek meg, vagy estek fogságba az oroszok közül, köztük Olszufjev tábornok is, aki aznap késő este már Napóleonnal vacsorázott. A franciák 300 embert veszítettek, de egy tábornokuk, Lagrange is elesett.