I. Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjárata a napóleoni háborúk fordulópontja volt. A császár, aki Európa szinte egészét uralma alatt tartotta, hatalma csúcspontján volt, félmilliós inváziós hadsereget gyűjtött, hogy leszámoljon utolsó kontinentális ellenfelével, az Orosz Birodalommal. A szövetséges hadsereg benyomult Oroszországba, a cári csapatok azonban a felperzselt föld taktikáját alkalmazva vonultak vissza, kerülve az ütközeteket. Moszkva előtt az oroszok csatára kényszerültek, és a mindkét fél számára óriási veszteségekkel járó borogyinói csata után a cár feladta a fővárost, de nem kért békét. A francia megszállás alatt Moszkva porig égett, az utánpótlásból teljesen kifogyott császári hadsereg pedig megkezdte gyötrelmes visszavonulását a kemény orosz télben. A kezdeti kb. 580 000 főből csak kb. 20 000 katona tért vissza, a Grande Armée gyakorlatilag megsemmisült.

A háború A honvédő háború (oroszul Отечественная война)-ként került be az orosz történelembe, és – orosz szempontból – történelmi és kulturális jelentősége a Nagy honvédő háború-ként említett II. világháborúéhoz mérhető.