Az első világháború első hónapjaiban a Balti Flotta kötelékében, Grigorij Butakov tengernagy parancsnoksága alatt vett részt a harcokban. Feladata a járőrözés és a partvidék tüzérségi támadása volt. 1914–1915 telén dokkban volt javítás alatt, egyúttal több berendezését modernizálták. Fegyverzetét megerősítették. A 152 mm-es ágyúk számát 8-ról 14-re növelték. Az 1915-ös évet az orosz partokat védő aknazártól nyugatra, őrjáratozással, az aknamentesítő hajók védelmével és a finn parti vizek felderítésével töltötte. 1916 végén a hajót Pétervárra vezényelték nagyjavításra. 1916–1917 telén nagyjavításon estek át a hajó gőzgépei, és új kazánokat építettek be. Modernizálták a 152 mm-es lövegeit, valamint 6 db 76,2 mm-es Lender-rendszerű légvédelmi ágyút szereltek fel, és új rádióállomást telepítettek.

A nagyjavításon éppen átesett hajó az elsők között csatlakozott a februári pétervári felkeléshez és vörös zászlót húztak fel rá. 1917. március 10-én (február 28-án) a fellázadt matrózok megölték a hajó parancsnokát (M. I. Nyikolszkij) és elsőtisztjét (P. P. Ogranovics). A matrózok az Aurórán forradalmi bizottságot alakítottak. A matrózok többsége 1917 folyamán a bolsevikokhoz csatlakozott.

A pétervári Katonai Forradalmi Tanács utasítására 1917. november 7-én (október 25-én) az Auróra matrózai elfoglalták a városközpontot a Vasziljevszkij-szigettel összekötő Nyikolajevi hidat. Este 21.15-kor a matrózból lett bolsevik hajóparancsnok–komisszár, Alekszandr Belisev parancsára a hajóorrban lévő 152 mm-es lövegből leadott lövés adott jelt a Téli Palota ostromára.

A hajó 1917. december 11-én visszatért a Balti Flotta egységeihez, Sveaborg kikötőjébe. A cári haditengerészet feloszlatása után a hajó legénységét leszerelték. A hajón mindössze 40 fő maradt, akik az őrzési és karbantartási feladatokat látták el. 1918-ban az Aurórát Kronstadt kikötőjébe vezényelték és ott konzerválták.